Kék, piros és barna csíkok

A történet egy kellemes szeptemberi vasárnap délutánon indult a fürdőszobánkban, amikor is ketten görnyedtünk egy lepisilt pálcika felé, hogy no akkor most mennyi az annyi, egy csík vagy két csík.
Persze a dolog nem előzmény nélküli, na persze melyik terhesség az... Ám jelen esetben én arra gondolok, hogy a hónapban nem ez volt az első teszt, eddig mindegyik megnyugtatóan kevés csíkot tartalmazott, de sejtettem, hogy ezúttal másképp lesz.

Vélhetően senki sem fog meglepődni a végkifejleten, hiszen mégiscsak egy babaváró blogról van szó, de azért én megosztom a várakozás izgalmát. Mint említettem, én ekkor már legalább 80%-ra mondtam volna, hogy pozitív lesz. Anna meg legalább ilyen bizton állította, hogy hát tuti nem, sőt leginkább az ellenkezőjét jelentheti, azaz legalább akkora a baj, hogy nem lehet gyerekünk.

Elárulom zseniális Columbo-i gondolatmenetemet, ami alapján kimatekoltam a dolgot. (Persze Dr. Google hathatós közbenjárása is kellett, akinek a szolgáltatásait a megelőző héten napjában többször is igénybe vettem. Amúgy meglepően sokféle variációban lehet rákeresni a "terhesség korai tünetei"-re). Na szóval a bizonyítékokat feleségem tünetei szolgáltatták:

1. Késett a menzesz
2. Több mint egy hetes menstruációs tünetek, persze menstruáció nélkül
3. Jahh és még valami, random hányinger.

Na de térjünk vissza a fürdőszobába. Szóval ott álltunk a fürdőben és megjelent az első csík, toporgok, ki-be sétálok, de magamra erőltetem, hogy maradjak bent. Jelzem, ez az első teszt, amin a pisilést leszámítva végig jelen voltam, igazi bátorságpróba. Korábban úgy voltam vele, mint a számomra nagyon izgalmas meccseken, hogy egyszerűen megnéztem az eredményt, majd nyugodtan megnéztem ismétlésről a meccset, a fene se fog izgulni címszóval... Mindenesetre most ott voltam a pályán, minden elcsendesült, a másodpercek lassan pörögtek és láttam, hogy az első csík mellett dereng valami, nem volt kétség. Én mondtam ki a végkövetkeztetést, azt már nem tudom, hogy pontosan milyen szavakkal, közben lassan a második csík is makacsul megerősödött, és ott is maradt.

Örülök, hogy jelen voltam.

Álltunk ott néhány másodpercig, majd néhány "Te jó ég!" és "Atya Úristen!" felkiáltás után én megittam egy sört, Anna pedig egy teát, beszélgettünk, valamennyire megnyugodtunk, majd nyugovóra tértünk.